Az utóbbi években a kormány egyre nagyobb hangsúlyt fektet a családpolitikára.
Ösztönzik a fiatalokat, hogy alapítsanak családod, szüljenek gyereket, sőt, egyszerre hármat is! A legszerényebb becslés szerint is így kb 8 évet marad otthon az anya, aztán vissza mehet dolgozni.
Visszamehet, de hova? Nézzük az elejétől.
Amikor megtudod, hogy állapotos vagy, az egy csodálatos és felfoghatatlan érzés. De leginkább felfoghatatlan, hiszen ha első gyermekedet várod, halvány illatos lila gőzöd sincs, hogy mi fog rád várni.
Mikor átélted vagy átvészelted azt a bizonyos 9 hónapot, berendezed bájosan és fancy módon a babszobát, mindenféle listát írsz, feltöltöd a fagyasztót könnyen elkészíthető alapanyagokkal és talán pár készétellel, kimosod és vasalod az összes babruhát, elmész még egy utolsót a fodrászhoz és a kozmetikushoz és felkészülsz lélekben is a szülésre. Nyugtázod magadban, hogy mindent elrendeztél, sima ügy lesz ez az egész.
Maradjunk annyiban, hogy a szülés mindenki számára más, függetlenül attól, hogy természetese úton vagy császárral hozta világra gyermekét. Van aki szép élményként éli meg és van aki iszonytató, mindent átjáró gyötrelemként. Mások vagyunk, másként viszonyulunk dolgokhoz, más az ingerküszöbünk és ez így van jól. Ettől senki sem több vagy kevesebb, de így vagy úgy, mindenki számára nehéz.
Főleg ami utána jön….
Haza viszed a kólás üveg méretű, tollpihe súlyú, törékeny kis babádat és leteszed….. Na és akkor hogyan tovább? Hónapok kellenek mire elkezded kapizsgálni, hogy mit mikor és hogyan csinálj. Persze addigra kifogy a fagyasztó (de nem zavar, mert az alvás most fontosabb neked mint az evés), elfogynak a tiszta ruhák és a vasaló már eszedbe sem jut, de legalább már van egy napi rutin. Ne aggódj, egyáltalán nem lesz unalmas otthon lenni! Mert mire megszoknál egy kialakult időbeosztást, tuti, hogy lesz egy növekedési ugrás, egy újabb fejlődési szakasz ami felborít mindent és kezdheted az egészet elölről.
Van aki alszik, bár a többség nem, van akinél a férj is felkel, bár a többségnél nem és van olyan gyerek ahol a fogacskák észrevétlenül kibújnak és nem okoznak semmifilé galibát, bár a többségnél ….
Itt jegyezném meg, hogy dr. Novák Hunor cikke szerint egy 6 éven aluli gyermek évente kb. hatszor lesz náthás, s egy betegség átlagosan 12 napig is eltarthat. Ez 72 nap, azaz kettő és fél hónap és ez egy gyermekre vonatkozik.
Aztán így szépen hip-hopp már el is repül másfél-két év és szeretnél visszamenni dolgozni, gyermekedet bölcsibe adni, szép lassan vissza szocializálódni a tizennyolcéven felüliek világába, persze csak ha nem úgy döntesz, hogy még a friss élményekkel vállalod a második vagy harmadik gyermeket.
Aztán folytatódik az akadálypálya, de már a felnőtt oldalról:
- munkáltatód nem vesz vissza (elméletileg nem lehetne, de gyakorlatilag megoldják a kis …)
- a bölcsihez munkáltatói igazolás kell, csak akkor veszik be, de addig nem tudsz elmenni dolgozni, amíg a gyereket nem veszik fel
- ezerrel elkezdesz keresni új melót, de senki nem akar felvenni, mert kisgyermekes vagy és szerintük állandóan hiányozni fogsz, hiába fogadtál dadust is
- nagy nehezen találsz egy 6 órás melót, ahol kiderül, hogy még 12 óra is kevés lenne a feladatok teljeskörű elvégzésére, de nem lépsz le, mert nem akarod feladni az „első” akadályoknál
- túlórázol, későn érsz a gyerekért, tiszta stressz és ideg vagy, de akkor még egy 2 órás játszóterezés is férjen bele, meg bóótba is elkéne menni, mert kong a hűtő
- majd hazaérsz kb. 12 órával azután, hogy elindultál reggel és nekiállsz betenni egy mosást (vagy kiszedni a beidőzített adagot), főzni, vacsizni, fürdetni, mesét olvasni és máris este 9 óra van. Félhullán lezuhanyozol és 10-kor kidőlsz úgy, hogy 2 szót nem tudtál váltani a férjeddel. Majd indul egy következő nap és még egy és még egy …
- majd keresel egy másik helyet, ahol kb. ugyanaz lesz mint az előzőnél csak itt már erőteljes személyeskedés, ordítozás, káromkodás és pocskondiázás van (leginkább azért, mert a gyerek már megint beteg és nem tudok home officeban dolgozni ugyanolyan intenzitással ugyanúgy 8 órát mint bent az irodában ahol pisilni csak 1x álltunk fel) , de nem akarod feladni az „első” akadálynál és csinálod addig amíg megint csak eleged nem lesz…
ELÉG!!!
Miért ilyen rohadtul nehéz minden? Nem volt elég az, hogy évekig nem aludtam és úgy jártam dolgozni? Erről szól az élet gyerek után, hogy csak tűrsz és szívsz? Ki a jóbüdös humanoid az, aki úgy érzi, hogy joga van megkeseríteni az életemet? SENKI!
De ezt csak és kizárólag ÉN tudom megállítani.
Ezért jelentkeztem a Smart Angel képzésére, mert nem akarok függeni másoktól, elég volt a megalázásokból és a családomat nem fogom a munkám mögé sorolni.
Mindig is egy olyan munkahelyet szerettem volna, ahol támogató közösség van, jófej és motiváló főnök, ahol meghallgatják a kreatív gondolatokat is, de talán ez olyan lehet, mint Eldorado, csak egy mítosz, tán nem is létezik.
De én már többé nem várok másokra, megteremtem magamnak
a LEGSZUPEREBB munkahelyet!
