Bezzeg az én időmben
Bezzeg az én időmben! Ki ne hallottam volna már ezt a mondatot. Én személy szerint túl sokat is gyerekkoromban. Bezzeg mi nem így csináltuk, bezzeg ez nem így volt... stb. Akkor én megfogadtam! Na én biztos nem leszek ilyen. Telt, múlt az idő, az világ fejlődött, én felnőttem, és anya lettem.
A felismerés
Az első ilyen felismerésem akkor volt, mikor a 9 éves lányom figyeltem tisztes távolságból…Számítógépezik…. Ide klikk, oda klikk, chatelget stb.
Sokk
Bezzeg az én időmben… gondoltam Na ekkor jött az első sokk. Úristen olyan lettem mint anyám…!
Ha tudná, hogy én mikor ennyi idős voltam mennyire más volt minden.. Értékrend, szokások. Én is barátkoztam anno idegenekkel (bár ez neki nincs megengedve a világhálón), de másképp. Volt ifjúsági magazin, ami tele volt jobbnál jobb hirdetésekkel, fényképes, nem fényképes. Barátokat keresünk! címszóval. Mennyi ilyen levelezőtársam, kisbarátom volt. Fiúk, lányok egyaránt…. S ha netalán sikerült egy külföldi levelezőtársat találnod, hűűűű akkor aztán igazán büszke lehettél magadra. Nekem olyan is volt, és mennyire irigyeltek érte Ismeretlenül is milyen jó kis barátságok szövődtek, később küldtünk egymásnak csomagokat, volt rá példa, hogy személyes találkára is sor került.
Vágyakozás
Elkapott a vágy, újra gyermek akarok lenni, de viszem magammal a lányom is, ha egy pillanatra is de hassa át a lelkét az érzés, milyen valóban gyermeknek lenni. Meg tudjam neki mutatni, BEZZEG AZ ÉN IDŐMBEN mennyi minden más volt. Tanulja meg és vágyjon rá, hogy amíg lehet gyermekként éljen meg minden pillanatot. Járja át az az érzés, hogy ki akarok ülni az árokpartra, nem baj ha koszos leszek, megcsíp egy bogár, megpirított a nap csiklandozó sugara, ne féljen belegázolni a friss patak vizébe, akarjon személyesen beszélgetni a barátokkal, számháborúzzanak, bújócskázzanak…. S talán egy ilyen időutazás során, nem fog rám „haragudni”, és nem mondja azt, anya már nem az a világ van….
