Korábban említettem, hogy a mosizás kezdettől fogva piszkálta a fantáziámat, csak tartottam tőle, hogy belevágjak.
Az EC-re az első reakcióm körülbelül úgy hangzott, hogy:
Na, hát ezt aztán biztos, hogy nem!
De mi is az az EC (Elimination Communication)?
Dióhéjban, magyar fordítással ezt úgy hívjuk, természetes csecsemőhigiénia. Ez alatt azt kell érteni, hogy az édesanya (gondozó) észleli a baba ürítési szándékát és ekkor felajánlja neki a bili alternatíváját. A baba pedig egy idő után már szinte csak a bilijébe végzi a dolgát.
Igen ám, de ekkor jönnek a kérdések:
- Hogyan tudna már egy újszülött bilire ülni? Tönkre teszik szegénykének a gerincét!
- Honnan tudná bárki is, hogy a baba pisilni, vagy kakilni készül?
- Akkor most félbe kéne szakítanom a kakilását, mert későn vettem észre? Szegénynek milyen rossz lehet. Biztos, hogy traumatizálni fogja!
Hány ilyen és ehhez hasonló kommentárt olvastam már EC-s cikkek alatt…?!
De, érthető, hiszen a mi kultúránkban már réges-régen a pelenkázás az elfogadott. Azonban ez nincs mindenhol így, sőt Európában is volt olyan időszak, mikor még nem csomagoltuk a babáink popóját.
Öntsünk végre
tiszta vizet a pohárba!
Sajnos sok olyan cikket olvastam, ami hiányos és (vagy pont emiatt) totálisan félretájékoztat a természetes csecsemőhigiéniával kapcsolatban. Valószínűleg azért, mert olyan szerző írta, akinek nincsen saját tapasztalata.
1 Először is, egy babát nem ültetünk rá a bilire egyedül addig, amíg nem képes önállóan ülni! Erre a célra lehet használni ún. ázsiai biliket, vagy kb. bármilyen kis lavórt, ami a célnak megfelel. Én hagyományos bilit használtam.
A pici combjait ilyenkor éppen csak rátámasztjuk a bili peremére, de a testének a súlyát mi tartjuk.
Újszülött korban érdemes ezt úgy csinálni, hogy a combjaink közé helyezzük a bilit, gyermekünket pedig a hasunkhoz ölelve tartjuk – így megmarad a baba biztonságérzete, hiszen kapcsolódik hozzánk. Nyugodt körülmények között pedig könnyebben tud üríteni.
2 A babánk ürítési szokásait, ha rendszeresen figyeljük, igenis meg lehet ismerni. Újszülötteknél pedig, mivel rövid ideig vannak ébren – evés-ürítés-alvás-ürítés menetrenddel-, így érdemes ébredés és evés után felajánlani nekik a bilit.
3 Természetesen az ürítési folyamatot nem szakítjuk félbe! Hacsak nem küszködik vele a baba. Előfordul ugyanis, hogy valamennyit sikerül neki kakilnia, de nem tudja befejezni, küszködik. Ez egész egyszerűen azért van, mert még nem tudja tökéletesen kontrollálni a záróizmait, összehangolni az ingert a préseléssel.
Ekkor kifejezetten jó, ha bilire „ültetjük” és felhúzzuk a lábacskáit ún. EC-pózba, hiszen ilyenkor kerül a baba az ürítéshez legideálisabb testhelyzetbe – könnyebben kijön, aminek ki kell.
Forrás: Pelenkátlanodj!. (2019. ápr. 29.) „Féléves gyerek pelenka nélkül? Ha EC-babád van, egyáltalán nem lehetetlen!” • NőkLapjaCafe interjú [Video].
Egy másik nagy tévhit a természetes csecsemőhigiéniával kapcsolatban, hogy a babára nem kell pelus.
De, kell!
Csak tekintsünk rá úgy, mint egy óvintézkedésre. Ha véletlenül nem vesszük észre, hogy a picinek ürítenie kell, akkor se a ruhája és a környezete legyen bepiszkítva. Ne feledjük ekkor még nem a szobatisztulás a cél!
Ha már a pelenkánál tartunk, itt jönnek képbe a mosható pelusok. Hiszen azok, bár igen jól elnyelik a nedvességet, azért egyértelműen érezhető bennük, hogy valami történt odalent.
Ez a babák számára furcsa, valamelyest kényelmetlen, ezért érdemes minnél hamarabb lecserélni a pelust, hogy ez az érzet ne váljon normálissá számukra. Így legközelebb, ha teheti, inkább a bilibe akar majd üríteni.
Most következzen a saját történetünk, amit meg szeretnék osztani Veletek.
Sokan fogjátok úgy érezni, hogy „ah, ez ismerős”!
Az első 3 hónapban kisfiam rendszeresen akkor (is) pisilt, amikor kinyitottam a pelenkáját. Átlagosan 10-ből 7-szer! Ez sok kellemetlenséget okozott mindkettőnknek, hiszen minden óvintézkedés ellenére is előfordult, hogy az összes ruháját le kellett cserélni. Jött az öltözködős tortúra, sírás, stb.
Ekkor érett meg bennem, hogy kipróbáljuk az EC-t.
Hiszen teljesen világos, hogy kényelmetlen neki maga alá pisilni, különben nem várná ki, hogy végre kinyissam a pelust. (Hozzáteszem, ekkor még a szuper-nedvszívó-benntartó eldobható pelusokat használtuk, azokat is kb. 2 óránként cserélve.)
Harmadik napon, legnagyobb meglepetésemre, a kisfiam bilibe pisilt. Aztán ebből rendszer lett, sőt 2-3 hónapon belül a kakik 90%-át is sikerült „elcsípni”.
A teljes módszerről és a pontos kivitelezésről nem fogok itt írni, hisz ez nem az én kompetenciám, sem pedig a saját szellemi termékem – meghagyom ezt Krémer Sárinak, a magyarországi EC-kutatás és -kurzusszervezés szülőanyjának.
Viszont sok édesanya- és a saját tapasztalataim alapján nyugodt szívvel és melegen ajánlom mindenkinek ezt módszert.
Nem egy újhullámos agymenésről van itt szó, hanem évszázadok óta működő gyakorlatról, amit orvoskutatók alaposan kivizsgáltak. Sajnos, csak angolnyelvű szakirodalom és dokumentáció létezik róla, de a hazánkban elérhető tanfolyamokban ez is bemutatásra kerül.
Ennek ellenére, még mindig kapok kétkedő-, sőt megvető tekinteteket, mikor kiderül, hogy mi is EC-zünk.
Aztán persze, ha valaki látja, hogy a babám bilizik, vagy vendégségben a WC fölé tartva, vagy az udvaron a fű fölött tartva pisil, akkor elképednek.
„Nahát… ezt nem gondoltam volna!
…és nem is sír!”
Szerencsére bőven vannak, akik nyitottak, elfogadják és támogatják, hogy ezt a módszert használjuk. Köztük a védőnőnk is.
Zárásként itt hagyok egy saját pro/kontra listát a természetes csecsemőhigiéniáról:
Pro
- az ürítési folyamat tudatosodása, irányítása
- baba-mama kötődés erősítésének egy formája
- válaszkész kommunikáció
- kevesebb pelenka
- kevesebb hulladék vagy mosás
- pénztakarékosság
- bili elfogadása (dackorszakban is)
- korábban és zökkenőmentesebben bekövetkező szobatisztulás
Kontra
- több odafigyelés, leginkább az elején
- családtagoknak is meg kell tanítani, vagy
- kompromisszumot kell kötni arra az időre részidős EC-vel
Az ábra magáért beszél, így hát, javaslom minden kisbabás szülőnek (kb. 9 hónapos korig), hogy tegyen egy próbát 2-3 hét erejéig.
Mi veszítenivalónk lehet?
Ha teljes odaadással és megfelelő tudással állunk neki, nem-igen érhet bennünket csalódás.
Hajrá!
