Örökbefogadnék, hol kezdjem?
Biztos sokan vagytok úgy vele, hogy szeretnétek háziállatot, de nem tudjátok mi legyen az. Ebben a blogcikkben elolvashatjátok a saját tapasztalataimat a cica örökbefogadással kapcsolatban. Ha nálatok is felmerült a macska, mint háziállat, akkor hasznos lehet számotokra.
Régóta terveztük, hogy haza hozzunk egy kiskedvencet, viszont nagy fejtörést okozott, hogy mit válasszunk. A barátom inkább kutyás, viszont én minden állatot szeretek, ami cuki (kutyus, cicus, madár, mókus…). Mivel viszonylag sokat dolgozunk mindketten így a kutyát, mint lehetőséget ki kellett lőnünk, nem lett volna időnk levinni naponta többször sétálni és folyamatosan tanítani, de mindenképp olyan háziállatot szerettünk volna, aminek saját személyisége van, így jöttek szóba a cicák.
Miért jó választás egy cica?
- Önálló, elfogadja (sőt örül is neki) ha nem 0-24h-ban vele foglalkozol
- Tanítható, sokan gondolják, hogy nem, de pozitív visszacsatolással (jutifali) megtanulja, amit szeretnénk
- Tiszta/szobatiszta, nem kell gyakran fürdetni, mert tisztán tartja magát és a dolgát is az arra kijelölt helyen elvégzi
- Cuki, játék közben vagy amikor igényli a szeretetünket (és ennek dorombolással hangot is ad, ami szintén pozitívan hat az emberekre)
- Csendes, bár ez cicánként eltérhet, a legtöbb cicus igazából nem zajos
- Puha, tudom ez túlzás, de tényleg, a plüssös bundájukkal nem lehet betelni
Az örökbefogadás
Amikor eldöntöttük, hogy mindenképp örökbe szeretnénk fogadni egy cicát, sok macskamentő alapítványt megkerestem, de vagy nem kaptam választ vagy már a cica, amit kinéztünk másik gazdihoz került.
Végül így találtam rá a Budaörsi Menhelyre, ahol a honlapon is volt fent pár cica, de messze nem az összes. Ki is néztem egy 2 éves fekete hercegnőt, Ciprust, de a korábbi tapasztalatok alapján nem is reménykedtem.
Felhívtam a menhelyet és kérdeztem, hogy a hétvégén van-e lehetőség megnézni a gazdira váró cicákat. Örültek nagyon az érdeklődésnek és persze az erre kijelölt időpontban fogadtak is.
Sok-sok cicát megmutattak, voltak kicsik-nagyok, betegek, rettentő cukik, félősek, de menet közben megtaláltam Ciprust, azonnal felismertem, utána már mindegy is volt hány cicát mutatnak ez „szerelem első látásra” volt.
Ezt követően jött a papírmunka, sok dolgunk nem volt vele, csak egy szerződést kellett aláírni, illetve az örökbefogadási díjat kifizetni és már vihettük is, szerencsére előzetesen vettünk egy hordozótáskát neki, úgyhogy aznap el is hoztuk.
Az 1. hónap
Hazafelé beszereztünk minden további szükséges eszközt, mint tálka, alomtálca, kaparófa, valamint eledelt (száraz, nedves). Az utazást meglepően jól viselte, majd a haza érkezést követően egyből felfedező útra indult és szokta az új környezetet. Eleinte félt és rossz néven vette ha gyorsan nyúltunk felé. Aztán ahogy teltek a napok meg is szoktuk egymást.
1 hónap sem kellett és kialakult a napi rutin, mint az étkezések ideje és száma, a reggeli dorombolós bújás és hogy mit szeret és mit nem, itt gondolok az eledel fajtájára, a simogatások milyenségére. Kiderült róla, hogy érdekli a külvilág és persze hám és póráz kíséretében szívesen megy és megismerkedik Most már teljes értékű tagja lett a családnak és szebbé teszi a mindennapjainkat, sőt én azt is észrevettem magamon, hogy azóta kevésbé stresszelek.
Ciprus
Remélem hasznos volt számotokra a bejegyzés és ha eddig bizonytalanok voltatok a cica örökbefogadással kapcsolatban, ez a cikk megadta a kezdőlöketet.
