Remélem előző bejegyzésemmel kellőképpen kedvet csináltam kertészkedő társaimnak a magaságyás készítéséhez. Mert, mint ígértem, most arról lesz szó,
hogyan is tudjuk megalkotni ezt a kis csoda helyet
a növényeink számára.
Mint minden esetben, itt is vannak:
egyszerűbb és bonyolultabb,
olcsóbb és drágább
megoldások is.
Mindenki maga döntheti el, mihez van kedve, energiája, anyagi forrása.
No, akkor lássuk!
A legegyszerűbb, de legköltségesebb kialakítás, ha bemegyünk a megfelelő áruházba, és megvesszük a számunkra leginkább megfelelő magaságyás keretét.
Ha magunk szeretnénk megalkotni, élvezve annak minden pillanatát, akkor döntenünk kell:
Miből tervezzük megépíteni?
Tulajdonképpen bármiből készíthetünk magaságyást:
- téglából
- kőből
- fűzvesszőből
- fadeszkából
- hullámlemezből
- betontömbből
- műanyagból
De mivel hangsúlyos eleme lesz a kertnek, akár térelválasztó funkciót is betölthet, ezért
olyan anyagban gondolkodjunk, ami illik a kertünk stílusához.
A betontömbökből érdekes ágyásszegélyek készíthetők, ugyanis általában egy vagy két kis lyuk is van rajtuk, amelyekbe külön virágok vagy fűszernövények is ültethetők.
Az alapanyag beszerzése előtt készítsünk egy kezdetleges tervrajzot, hogy biztosan annyi anyagot szerezzünk be hozzá, mint amire szükségünk lesz.
Méretét tekintve,
a legjobb, ha az ágyás nem túl széles, maximum másfél méter, át tudunk nyúlni rajta, elérjük minden pontját. A hosszúságát és magasságát a választott anyagtól függően szabjuk meg. Betontömb esetén bármekkora lehet. Fadeszka esetén 4-5 méternél ne legyen hosszabb, mert nem lesz stabil.
Fontos az ágyás aljának kialakítása is.
Egyrészt biztosítanunk kell a megfelelő vízelvezetést, ezt az ágyás aljára terített vékony kavicsréteggel oldhatjuk meg a legegyszerűbben. Másrészt, pedig védenünk kell az ágyást a vakondoktól is, amire a vízelvezető rétegre fektetett apró szemű fémháló jó megoldás.
A fa magaságyáshoz
célszerű választás az 50 mm vastagságú 150-200 mm szélességű palló.
Először is a tervrajzunknak megfelelően az ágyás sarokpontjain helyezzük el a merevítőket. Ezek fogják stabilan tartani a magaságyást.
Lehetőleg vaskosabb gerendákat használjunk, legalább 50×50-es méretben. Kezelés után egyharmadig be kell ásni a talajba őket.
Ha 2 méternél hosszabb ágyást tervezünk, akkor az ágyás közepéhez is tegyünk egyet-egyet, hogy biztos ne tudja majd a föld súlya kinyomni az ágyás oldalát!
Ezek után szereljük össze szintenként! Csavarozzuk erős facsavarral az oszlopokhoz a pallókat. Értelemszerűen alulról felfelé!
Betontömb
esetén a körvonalak felrajzolása után helyezd el a tömböket egymás mellé, így kialakítva a szegélyt. A beton elég nehéz kell legyen, hogy támaszték nélkül is a helyén maradjon, de a biztonság kedvéért leüthetsz néhány rudat a külső széleken.
A magaságyás készítése során fontos a
megfelelő rétegzettség kialakítása,
mely a hőtermelésről gondoskodni a későbbiekben.
Az első réteg a vízelvezető kavicsréteg fölött, durvább kerti zöldhulladékból, ágakból, gallyakból álljon.
A második réteg gyorsabban korhadó, finomabb zöldréteg kerüljön például lomb és fű.
Ezt a réteget földdel takarjuk. A negyedik réteg komposztból, az ötödik pedig ismét jó minőségű földből álljon.
Ne töltsük meg csurig az ágyást, hagyjunk szegélyt, amely például az erős széltől védheti a kiültetett palántákat.
A magaságyást időnként virágfölddel kell pótolni, mivel az első évben, 10-20 cm-el is csökkenhet ez a réteg.
Az ágyás hőtermelő képességét általában 5-7 évig biztosítja az előbbi rétegezés, ezt követően el kell távolítani az összes réteget és újra elkészíteni friss anyagokból.
Aki kedvet kapott a magaságyás kialakításához, vágjon bele bátran! Nem fogja megbánni.
