Mai világunkban sokak életét jellemzi az állandó rohanás, túlterheltség, stressz. Sokszor nem csak testileg vagyunk fáradtak, kimerültek. Elménk is rendkívüli nyomásnak van kitéve. Munkahelyi feladataink mellett sokszor családi és háztartásbeli kötelességeinket kell folyamatosan logisztikázni, és ha ez nem lenne elég, a tv-ből, rádióból, internetről is folyamatos információ cunami zúdul ránk.
Nem csoda, ha sokan úgy érzik, hogy felgyorsult körülöttük minden, és nem bírnak lépést tartani kötelezettségeikkel. Ez a felfokozott tempó folyamatos stresszt és feszültséget eredményez. Ennek pedig mint tudjuk, sem testileg, sem lelkileg nincs jó hatása az életünkre.
De mégis, mit tehet az ember, ha úgy érzi, egy ilyen felgyorsult mókuskerék csapdájába esett, és nem tudja, hogyan lehet kiszállni belőle?
Néhány éve én is ehhez hasonló problémákkal küszködtem, a fáradtság és idegesség már olyan mértékben életformámmá vált, hogy szinte észre sem vettem, hogy már alapjáraton is folyton rosszkedvű, ingerlékeny, türelmetlen vagyok.
Nos, egy szép napon egyik barátnőm rábeszélt, hogy menjek el vele jógázni. Először azt gondoltam, hogy én ennyi időt nem pazarolhatok kikapcsolódásra, amikor ki sem látok a háztartási teendőkből, és a gyereknevelési feladatokból. De annyira csábított a gondolat, hogy végül megszerveztem arra az estére a gyerekvigyázást, és elmentem a jóga órára.
Az élmény már akkor kezdődött, amikor beléptem a jóga szalonba. Szinte mellbe vágott az a csend, és nyugalom, ami ott várt. A teremben halk meditációs zene szólt, szinte éreztem, ahogy elhagyja testemet a stressz. Az egyszerű, de mutatós ábrák és minták a falakon, a gyertyák, füstölő, a kellemes illat mind olyan volt, mint balzsam a szívemnek.
A jógára érkezők halkan beszélgettek, vagy csendben ültek az előre kikészített jóga szőnyegeken, és várták az óra kezdetét. Mindenki derűs, mosolygós volt. Nyitottan és kedvesen fogadtak, de nem erőltettek kényszeredett beszélgetést. Ez az oldott légkör felszabadította lelkemet az addigi gondterhesség rabláncaitól.
Elkezdődött az óra, egy rövid meditációval kezdtünk. Légzésünkre, majd különböző testérzeteinkre figyeltünk, végül a belső érzéseinkre, gondolatainkra irányítottuk a fókuszt. Észre sem vettem, hogy pár perc alatt mély, meditatív állapotba kerültem. Ezt csak akkor érzékeltem, amikor kinyitottam a szemem. Mintha mély alvásból ébredtem volna, és máris sokkal frissebbnek és kipihentebbnek éreztem magam.
Pedig most jött csak az óra lényegi része, a testmozgás.
Az oktató elmondta, hogy a gyakorlatok lényege az izmok lazításán és erősítésén túl, a meridiánok, vagyis a test energiacsatornáinak megnyitása. Ha valahol elzáródás van, az energia feltorlódik bizonyos helyeken, más helyekre pedig nem jut el. Ez testi és lelki tüneteket is okoz. A jógagyakorlatok így fokozottan alkalmasak az energia elakadások oldására, és ez által a testi és lelki egészség fenntartására.
Nem mondhatnám, hogy első alkalommal könnyedén sikerült volna végeznem a gyakorlatokat. Sőt, ami azt illeti, nagyon megterhelőnek éreztem. A pózok egy részét nem is sikerült szabályosan kivitelezni, sok egyensúly gyakorlatot nem tudtam pár másodpercnél tovább tartani, és a legtöbbnél hamarabb elfáradtam, mint a rutinos jógázó társaim. De az oktató megnyugtatott, hogy ezzel semmi gond, mindenki így kezdi, és a kitartó gyakorlás során egyre ügyesebb leszek majd.
Az edzés végére meglehetősen elfáradtam, így nagyon jól esett, hogy mielőtt befejeztük volna az órát, a végén is volt néhány perc “jóga nidra”, ami mint később megtudtam, egy tudatos ellazulási technika, vagy jógikus alvásnak is nevezhetjük, amely segít a fizikai, a mentális és az érzelmi ellazulásban. A jóga nidra alatt a tudatosság az ébrenlét és az alvás közötti állapotban van.
Amikor az óra végén kiléptem az utcára, el sem hittem, hogy ugyanaz az ember vagyok, mint aki másfél órával ezelőtt bement a szalonba. Úgy éreztem, mintha testem súlytalan lenne, a lábaim szinte röpítettek hazafelé, és otthon a gyerekeim a morcos, zsörtölődő anyukájuk helyett egy kedves, nyugodt, mosolygós, anyukát kaptak vissza.
Ráadásul a hatása napokig eltartott. Mind fizikailag, mind lelkileg majdnem egy hétig könnyednek és energikusnak éreztem magam.
Meghatározó élmény volt számomra ez az első alkalom, és azóta a jóga szerelmese vagyok. Hetente járok jógázni, és semmi pénzért ki nem hagynám.
Nem is érdemes az embernek megfosztania magát ettől, hiszen nem mindegy, hogy napjainkat milyen fizikai és lelki állapotban töltjük, hogyan érezzük magunkat a bőrünkben, mit sugárzunk ki magunkból családunk és embertársaink felé.
